Rekordlétszámú, 55 fős évfolyam jelentkezett az óvári precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzésre a 2021-2022-es tanévben. A Széchenyi István Egyetem mosonmagyaróvári Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karán sorrendben az ötödik csoport végzősei Az agrárium számos területéről érkeztek tanulni és fejlődni Győr-Moson-Sopron megye egyik szakmai fellegvárába. A dr. Vona Viktória szakvezetésével irányított képzésre az új szezonban is szeretettel várják az agrárdigitalizáció gyakorlata iránt érdeklődő jelentkezőket Óvárra.
A legutóbb három szakembert kérdeztünk meg a tapasztalataikról, most újabb két résztvevővel folytattuk a beszélgetést.
Labant Attila, a Növénypathyka Kft. ügyvezetője, a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara elnöke Somogy megyéből látogatta a hat hetes képzés alkalmait.
Mi hozott a képzésre?
Régóta dolgozom a térinformatika és a talajvédelem területén, így az elmélet jó részével tisztában voltam, viszont a gyakorlati megvalósításról korábban nem sok tapasztalatom volt. A precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzés előtt a szükséges térképi állományok előállítását meg tudtam csinálni, de a helyspecifikus gazdálkodás működésébe illesztéséről kevés információval rendelkeztem. A térinformatikai adatbázisok leképezésében és a precíziós gazdálkodásban való hasznosításában szerettem volna fejlődni, főként ezért érkeztem Óvárra. A távérzékelési témák, a multispektrális felvételek és a domborzatmodellek alkalmazásai érdekeltek a legjobban. Nem utolsó sorban pedig azért jelentkeztem, hogy egy piacképes diplomát szerezzek egy olyan témáról, aminek egy részében egy ideje otthon vagyok.
Milyen gyakorlati hasznát látod az itt eltöltött időnek és a programoknak?
Nagyon sok cég rendszerével ismerkedtünk meg, így mindazon területeken, amiken hiányom volt, jól felvértezett tudással a képzés. Akkor lesz ez különösen kiváló, amikor a gyakorlatban is hasznosítom. Az elinduláshoz és a fejlesztéshez is jó ötleteket kaptunk. Nagyon hasznos volt a képzés gyakorlatorientált rendszere, amihez szerencsés volt a csoportunk előképzettsége is. Így nem csak oktatás folyt, hanem konzultáció is a hallgatókkal, velünk. Az oktatók is elismerték, hogy a padban ülők néhány területen jobban tudnak valamit, ezekkel kapcsolatban is megszólaltattak és meghallgattak minket, amiből mindenki sokat tudott profitálni. Részemről én elbírtam volna még egy kicsit több elméletet, de egy év alatt nem lehetett volna ennél többet kihozni az időből. Ezért talán még jobb lenne a kétéves képzés.
Hogyan épült ki a csoportotok kapcsolatrendszere?
Nagyon jól. Jártam már néhány intézménybe, és 36 teljesített egyetemi félév után is örömmel mondhatom azt, hogy az egyik legjobb, ha nem a legjobb társaságunk jött össze az 5-ös csoportban Óváron. Külön kiemelendő, hogy a képzés során nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy az évfolyam csapatként kovácsolódjon össze. Az első hetet kapcsolatépítő gyakorlatokkal kezdtük. Bár a csoport viszonylag nagy volt – ami a mai magyar egyetemi szférában elég ritka – az egyetem ilyen szempontból is jól szervezte a képzést. Kihozták belőle a maximumot, mert először 3 jól működő egységre választották szét a társaságot, aminek köszönhetően kialakult egyfajta dinamika. Majd ezeket összeengedték, így aztán sokkal könnyebben oldódott fel mindenki. Eddig még olyannal nem találkoztam, hogy a képzés során végig ennyire odafigyeltek volna arra, hogy azok, akik fogékonyak erre, egy csapatként működjenek együtt. Emiatt nagyon jó volt a légkör és a hangulat. Piros pont és köszönet jár a szakvezetőknek, valamint Zsebő Sándornak, aki az évfolyam összetartását szervezte és hozzájárult a példás egység kialakulásához.
Molnár Dániel Zsolt gödöllői gépészmérnök a Győr-Moson-Sopron megyei Gyóró községből járt át Óvárra.
Mi hozott a képzésre?
A Rábaközben található szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó családi vállalkozásunkban 2010-ben indult el a precíziós gazdálkodás megoldásainak alkalmazása, majd 2013-tól emeltük ezt a helyspecifikus szintre. Akkoriban még nem volt túl sok olyan magyarországi példa, működő tudásközpont, és gyakorlati eredmény, ami segítette volna a munkánkat, így a saját tapasztalataink szerint végeztük el a technológiai átállást. Az egységes adatbázist 2017-re alakítottuk ki, ekkorra már az összes gépünk képes volt az adatalapú gazdálkodásra. Sok nehézséggel küzdöttünk meg a fejlesztések és a gyakorlat során a Mangi Kft.-nél. Ez idő alatt nagy tapasztalatot szereztünk, de természetesen voltak olyan dolgok, amelyekkel nem voltunk tisztában. Majd azt láttuk, hogy Mosonmagyaróváron egy lelkes, felkészült és lelkiismeretes oktatói csapat állt össze 5 évvel ezelőtt a precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzésre. Ebben mi is szerettünk volna részt venni, de a generációváltás feladatai miatt akkor nem volt lehetőségünk rá, aztán több munkatársunk is tartós beteg volt, így nem tudtuk otthagyni a gazdaságot. Minden évben volt valami akadály, így tolódott el „mindig jövőre”. Aztán 2021-ben végre eljött az idő és a lehetőség a részvételre, így lehettünk testvéremmel, Gergellyel közösen az 5-ös csoport tagjai. Főként a tanári gárda minősége és a kapcsolatrendszerünk bővítése miatt jöttünk Óvárra. Ugyanis azt vallom, hogy sok nagy szakmai következtetés az előadótermeken kívül születik meg. A kávészünetekben, az ebédeknél, az esti programoknál számos hasznos információ hangzik el és intenzív a tapasztalatcsere a gyakorlatról. Ilyenkor olyan témákat is részletesen átbeszéltünk, amiket a pódiumról nem mindig lehet kifejteni.
Milyen gyakorlati hasznát látod az itt eltöltött időnek és a programoknak?
Egyértelműen rendkívüli hasznot hozott, hogy az előadók és az évfolyamtársaink között is olyan gyakorlati szakemberek vannak, akik a precíziós technológiák terén a csúcsát jelentik Magyarország mezőgazdaságnak. Többen olyan eredményekkel és rendszerhasználati tapasztalattal rendelkeznek, amelyek európai szinten is párjukat ritkítják. Fontos, hogy ezek a szakemberek nem csak a hivatásuk szerint élnek és dolgoznak, hanem megszállottan szakmérnökök akartak lenni, és erre van is gyakorlati alapjuk.
A másik eredmény, hogy az előadások színvonala rendkívül magas szintű volt, olyan előadókkal találkozhattunk, akik élen járnak az agrárdigitalizációban. Döntéstámogató információkat kaptunk azokkal a kérdéseinkkel és ötleteinkkel kapcsolatban, amikre csak rendkívül költséges tapasztalatszerzéssel tudtunk volna magunk válaszolni.
Ugyanis jó 10 évnyi saját tapasztalattal is sok olyan technológiai ötletünk volt, aminek kipróbálására nem volt időnk, energiánk vagy hátterünk, ezért néhányról azt gondoltuk, hogy a túl hosszú megtérülés miatt nem fektetünk be a fejlesztésükre. Aztán amikor a képzésen az alkalmazott tapasztalatokból keletkező tudást így, közvetett módon szereztük be, megváltozott a kép. Van olyan technológiai elem, amit az Óváron hallottakra és látottakra alapozva már az idén mi is kipróbálunk.
Mi volt a legjobb a képzésben?
Öröm volt találkozni a kollégák szakmaiságával. A padon innen és túl is a lényegről tudtunk beszélni, a gyakorlatról. Mivel minden gazdaság egyedi, mindenhol más a megtérülés időben és pénzben is, így személyre szabott megoldásokat kaphattunk. Köztünk, az 5-ös óvári precíziós szakmérnök csoportban sokféle tudású ember van; többek között gazdálkodók, mérnökök, integrátor cégekben dolgozó és szakhivatali munkatársak, valamint szaktanácsadók is. Mind elmondtuk a saját tapasztalataikat, eközben pedig a közös kapcsolatrendszerünk erősödött. Az is kiemelten fontos volt, hogy az előadásokon nem volt szerepe a mellébeszélésnek, az előadóknak hitelesnek kellett lenniük, mert az éles, a földeken működő gyakorlatról volt szó. Ez teljességgel sikerült is nekik, közösen vitattuk meg a minket érdeklő és érintő, fontos kérdéseket. Komoly tartalomhoz és hasznos információkhoz jutottunk.
Hogyan hangolódott egymásra a csoportotok?
Azonnal. A gazdászok és a gépészek agrárszakemberekhez méltóan megtalálták a közös hangot, hamar kialakult a csoport dinamikája. Ennél a témánál meg kell említeni szaktársunk, a dadi Zsebő Sándor szerepét, aki összetartotta a csapatot és sokat tett hozzá, hogy a közösség ennyire összekovácsolódott. A Messenger csoportunkban nagy aktivitás volt és van, mindenki nyitott a többiek felé, kíváncsiak voltunk a másikra, ami segített az kapcsolatok épülésében. Úgy gondolom, hogy a csapat ¾-e évtizedek múlva is tartja majd a kapcsolatot, ami szívet melengetően jó érzés.
Mi volt, ami meglepett az óvári év során?
A csapat közvetlensége, valamint a tanári és az előadói gárda nyitottsága, hogy a lényegre figyelve, tényleg a kőkemény szakmai dolgokat mutatták meg nekünk. Az is tiszteletre méltó volt, hogy ha valaki nem volt biztos valamilyen témában, őszintén megmondta, hogy a területen még nincs elég tapasztalat a mindent eldöntő következtetések levonásához és még további kutatásokra van szükség. Ez is segített abban, hogy nyitott, őszinte kapcsolat alakult ki a közösségünkben, katedrán innen és túl egyaránt.
Vár Óvár: készülhet a hatodik csoport
Az eddigi csoportok sikerei után, a rekordévet hozó után is szeretettel várjuk a soron következő, hatodik csoport jelentkezőit is Óvárra. A Széchenyi István Egyetem mosonmagyaróvári Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzésén gyakorlattal, interaktív, szakmai tudással és új ismeretekkel várjuk az egykori és a leendő óvári gazdászokat is – mondta a szak vezetője, dr. Vona Viktória.
A jelentkezés részleteit ide kattintva olvashatod.
Szerkesztette: Csurja Zsolt
Gödöllői gazdász 2009
SZE-MÉK 2021 precíziós mezőgazdasági szakmérnök, 3-as csoport
A tartalom újraközléséhez, szemlézéséhez kizárólag az eredeti, teljes terjedelmű és szó szerint idézett szöveg megjelenítésével járulunk hozzá.